Az Újpest hétközi legyőzése után bizakodva várhattuk az ősi rivális, Ferencváros vizitálását a Nagyerdőn. A zöld-fehérek elleni párharcok ugyanis mindig nagy tömegeket mozgatnak meg és ez most sem volt másképp, a szokásos nézőszám-kiírás szerint több mint 12 ezren tekintették meg a helyszínen az összecsapást. A mérkőzés summázatát legjobban az aranykorszakban lejátszott Fiorentina elleni BL csoportmérkőzésünkön Hajdú B. István szájából elhangzó „Álomkezdés! Csak föl ne ébredjünk! ” kommentárjával lehet leírni. Ugyanakkor ennek ellenére nem érheti a csapatot szemrehányás, hiszen bőven partiban voltak a zöldekkel.
Tömött villamosok és lelátók
A körítés rangadóhoz méltó volt, ezt jelezte az is, hogy a villamos, amivel a mérkőzésre igyekeztem, zsúfolásig megtelt. Az autósoknak ilyenkor duplán fel van adva a lecke a parkolást illetően. Volt, akinek már csak az például Egyetem sugárúton, vagy már a Tüzér utcán jutott parkolóhely.
A stadionhoz közeledve hangos énekszótól zengett a vendéglátóipari egység előtti placc, amelyet a lokista és a diósgyőri szurkolók közösen foglaltak el. Miután sörre sok esély nem volt az elején a nagy tumultus miatt, így egy-egy reményteli pontszerző hot-dogot fogyasztottunk el, és hangolódtunk a mérkőzésre.
Villámgyors gólváltás
A kezdés előtt a DVSC játékosai az Újpest ellen keresztszalag-szakadást szenvedő, és a szezon hátralévő részét kihagyó Kusnyír Eriknek üzentek egy egyenpólóval, rajta “Várunk vissza, Erik!” felirattal. Maródi játékosunk helyén Baranyai kezdett. Berke Balázs kezdősípszava után a Lokomotív villámgyorsan bevitte az első találatot, amit Manrique Mmaee-n megpattanó lövése eredményezett. Dibusz tehetetlen volt. 1-0.
Ezt követően jöttek az ilyenkor szokásos rigmusok és a verbális adok-kapok a lelátón, amit közös testmozgás követetett az “Aki nem ugrál” kezdetű rigmusra. Eközben a pályán nagy harc dúlt minden egyes labdáért, Srdjan Blagojevic játékosai igencsak agilisan vetették bele magukat a meccsbe. A 10. percben aztán egy véleményes ítélet után maradt a labda a zöldeknél, és ezt követően Abu Fani beívelését remekül csúsztatta be Varga Megyeri hálójába. 1-1.
A vasutasok továbbra is tartották magukat, és abszolút kiegyenlített volt a találkozó, ami még egy-egy helyzetben is megmutatkozott a szünetig. Először Varga elől mentett bravúrosan lábbal Megyeri, majd Bárány löketét védte a túloldalon a fővárosi cerberus. Az első 45 perc után maradt a döntetlen.
A pauzában elmaradt a szokásos latolgatás és eszmecsere, mert a hot-dogosnál is sokat kellett várni. Többen a mellékhelyiség használatáról is lemondtak, mikor meglátták a kígyózó, több méteres sort. A meccsre visszatérve, továbbra is reménykedtem a pontszerzésben.
Lábakban maradt gólok után jött a büntetés
Reményeim könnyen meg is valósulhattak volna, de Bárány lövése kicsivel cél tévesztett, ami után válaszként Wingo lövését és Marquinhos fejesét is valahogy kikaparta a Loki kapuvédője. A 66. percben aztán számunkra döntő változtatásra szánta el magát Blagojevics mester, aki Oliveirát küldte be Szécsi helyére. Nos, ez a húzás finoman szólva sem igazán váltotta be a hozzá fűzött reményeket, hiszen három ígéretes támadásunk is a portugál-svájci borzasztó megoldása miatt akadt meg, amit a túloldalon meg is büntettek Sztankovicsék. A 74.percben Zachariassen érkezett egy beadásra, és remekül fejelt a jobb alsóba. 1-2. Hidegzuhany.
Ki tudja, mire gondolhatott a szélen rohangáló játékosunk, amikor beadása még embert sem talált, hanem szimplán taccsra rúgta ki a bőrt? Felmerül tehát joggal a kérdés, hogy akár a nemrégiben igazolt Kocsissal a szélen, vajon hogy fejeztük volna be a támadásainkat? Tudom, az ilyen feltételezések hasztalanok, de kifejezetten bosszantó volt így elveszíteni egy abszolút nyerhető, de minimum a pontszerzés esélyét magában hordozó meccset. Ezzel pedig nem árulok el nagy titkot, hogy hiába Thor, Szuhodovszki és Batai pályára küldése, az eredmény már nem változott. A Ferencváros taktikusan játszva ölte az időt, amiben sajnos Berke sporttárs is partner volt, hiszen több labdaszerzésünk alkalmával is az ellenfélnek ítélt.
Nagy tragédia nem történt, a kupában február 28-án még vissza tudunk vágni a Fradinak. Előtte jön még két bajnoki forduló: egy Székesfehérváron a jövő vasárnap, a rá következő hétvégén pedig a hullámzó Felcsútot fogadjuk, így bőven lesz lehetőség a csorbát kijavítani.
Egy biztos, ez a szombati két felvonás bőven szolgálhat majd tanulsággal edző és játékos számára egyaránt, de abban egyetérthetünk, hogy a szurkolók büszkék lehetnek a csapatra.
– Faragó László –
